Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Léva - Ahonnan a a Csáky szalmája szólásunk ered

Léva gazdag, eseményekben dús múltját mi sem jelképezi jobban, mint hétszáz éves várának falai. A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. A város legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak. Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. 1388-tól vásártartási és vámszedési joggal rendelkezett. 1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen, de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1640-ben Csáky László lévai kapitánynak adományozta III. Ferdinánd király. 1663-ban török kézre került. Léva a török közigazgatási központ (szándzsák) székhelye lett. 1664. július 19-én a törökök Léva mellett vereséget szenvedtek. Ebben az ütközetben esett el Koháry István, a bányavárosok legendás kapitánya, akinek nevét mindmáig utca őrzi a városban. 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta. Az 1696-os nagy tűzvész szinte az egész várost elpusztította. 1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be (Ocskay László brigadéros itt tartotta menyegzőjét Tisza Ilonával), de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövedesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tabornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom. 1810 körül és 1822-ben nagy tűzvész pusztított a városban.  De a város fejlődik, 1815-ben megnyílt a piarista gimnázium, 1836-ban megalakult a városi kaszinó, 1846-ban az olvasókör. 1866-ban és 1872-ben tűzvész, illetve kolera pusztított Léván. A lévaiak aktív részvételéért a szabadságharcban, 1849-ben a hatóságok Léváról Nagysallóba helyezték át a szolgabírói hivatalt, s ott volt egészen 1884-ig. 1867-ben az Eszterházyak a Schöeller családnak adták el a lévai uradalmat, amelyet az új tulajdonosok idővel példásan felvirágoztattak. 1870-ben nyílt meg a később országos hírnevű lévai tanítóképző. 1902-ben készült el a városháza és ebben az időben alakult ki a főtér arculata. A város igéretes fejlődésének az első világháború vetett véget. A trianoni diktátumig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok).

Léva (szlovákul Levice) ma Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye.